Amikor a rendszerváltás utáni magyar történelem egyetlen hivatalában megbukott kormányfője előadja a széplelket, az analitikus elmét, akkor én azt persze értem, csak nem hiszem.
Szögezzünk le valamit a legelején: Gyurcsány sosem volt tisztességes politikus. Talán még embernek sem volt az soha. De a mostani formájához képest volt határozott, vérszomjas, találékony, sima modorú, helyesebben: ravasz, mint az a bizonyos másik vörös ragadozó. Mostanában meg olyan, mintha keresztülment volna a legendás Ternovszky-rajzfilmben szereplő Macskafogón, amely a vérszomjas kandúrokból ábrándos tekintetű, pillangókat kergető cirmosokat varázsol.
Nekem viszont gyanús a lírai, már-már filozofikus Gyurcsány Ferenc,
aki mostanság nem a parlamenti padot üti ököllel a 14 éve áhított, de elérhetetlen Orbán-buktatás vágyától nekivörösödve, hanem szabadversel és értekezést biggyeszt a Facebook-oldalára arról, milyen a jó élet.
Miközben tudjuk, hogy Gyurcsány nem ilyen. Akik emlékeznek 2006-ra, amikor szemrebbenés nélkül nekizavarta azonosító nélküli pribékjeit a békés demonstrációról hazafelé tartó tömegre,
azok mind tudják, hogy Gyurcsány Ferenc nem az az elmélkedő típus.
Persze az elvesztése óta visszavágyott hatalom érdekében ő is sokat tanult a politikáról. Már nem szivárog ki tőle semmilyen elszólás. Már nem beszélnek ellene még a háta mögött sem szellemi holdudvarának tagjai, mint amikor Horn Gábor explicit magyarázta el, hová is küldték el a választók Gyurcsányt, miután meg akarta fosztani jogaiktól határon túli nemzettestvéreinket. És már azt sem hagyja, hogy olyan erőtér alakuljon ki körülötte a saját pártjában, amely képes lenne őt megbuktatni. Sőt: azt is megtanulta, hogyan küzdje le magamutogató énjét, és hogy állítsa a kirakatba a nejét, akit (még) nem utál annyira a magyar közvélemény.
De ettől még a Feri az a Feri. Hogy milyen Feri? Hát az, aki pulit ültet Putyin ölébe, hogy aztán ha érdeke úgy kívánja, háborús bűnös diktátornak nevezze cimbijét.
Hát az a Feri, aki szerint minden nyugdíjastól el kell venni egy havi járandóságot és meg kell sarcolni őket, ha receptet akarnak feliratni. Hát az a Feri, aki átveri a párttársait, az uniós haverjait, a dróton rángatott bábfőpolgármesterét és megvezet minden magyart, azokat is, akik rá szavaznak. És hát az a Feri, aki azóta is a „divide et impera” jegyében kapirgál baloldali szemétdombján.
Úgyhogy amikor a rendszerváltás utáni magyar történelem egyetlen hivatalában megbukott kormányfője előadja a széplelket, az analitikus elmét, akkor én azt persze értem, csak nem hiszem.
Már csak azért sem, mert ő nem gazdasági előnyökért vágyik a hatalomra, hanem csak úgy l'art pour l'art… helyesebben le pouvoir politique pour le pouvoir politique (vagyis politikai hatalom a politikai hatalomért).
Amikor Gyurcsány versel, akkor én igenis gyanakszom. Szerintem legyünk résen… Nem lennék ugyanis meglepve, ha kiderülne, hogy kedvenc íróm, Kurt Vonnegut hallott Gyurcsány magyarországi kormányzásáról, amikor utolsó könyvében úgy fogalmazott: „Az ember olyan csimpánz, aki seggrészeg lesz a hatalomtól.”
(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)
Az önkormányzat közölte, hogy a kormányhivatal vezetőjének álláspontjával szemben Kiss László munkát végez: előterjesztéseket ír, összehívja a testületi ülést, polgármesteri utasítást ad ki.
Újpesten ismét összecsap a DK és a Fidesz, egy mindkét párt számára fontos időközi választáson.
A szemkilövető habzóborász ezúttal hazafiságáról vallott.
Egyre inkább kezd eldurvulni a választási kampány.
Amely országnak egyik csúcsminisztere éppen most került fel az amerikai szankciós listára, mint ezt a lopást facilitáló, köztörvényes bűnöző.
Új munkahelye lett V. Naszályi Mártának.
Az ötven év körüli férfi a kórház kápolnájában vetett véget az életének.
Az áthúzódó hatás miatt a 2025-ös gazdasági növekedésben jelentős szerepe lesz a magyar gazdaság 2024 utolsó három hónapjában nyújtott teljesítményének. Az eddig megjelent ágazati adatok óvatos bizakodásra adnak okot, ez a lendület pedig az év jelentős részére kihatással lehet.
